Belső fülem lüktetése idézi fel szívedet,
a fehér selymet bámulom, csak oly mint a lelked,
nedves hideg levegő árad be a szobába,
elterjed a föld felett és átölel a karjába.

De a fejem csak lüktet és becsukom a szememet,
szorítom és gondolom a te kezed lett ilyen hideg,
simogat a nedves hideg, de lágyan mint te tetted,
s szemem sarkában érted egy könnycsepp lecseppen.