Gyöngyfának letépett megviselt ágát
ragyogott a hajnalig égnek kék világán
tengerben úszó könnyű játszi Hullámok
lepjetek el és múzsámat adjátok

a fűszál ahogy fújja szél
a színes hal hogy evickél
a madár meg csak énekel
a tücsök is már ciripel

könnyű finom szövet között kényelembe hajtom fejem
talán már a mellkasom is végre fogja kezed
Ó Te szép Te szép illatos tarka Mező
hullámzik a kedves gyeped mely elnyel
te örök mező

a fának lombja suhog
az avar csak úgy ropog
a tűz fája lassan pattog
a láng meg a táncát járja

elfutok én addig amíg csak a lábam bírja
hogy lebeghessek fellegekben tollammal meg írjak
mindent mi egyenes és nem billenhet el
de csak mert félek hogy a Világ nem felel