Jégre magyar, üldöz haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Vaj legyünk a kések alatt?
Ez a kérdés, most szaladj!-
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

 

Vajak voltunk mostanáig,
S azok voltak ősapáink.
A kés lendült elkenődtünk,
Puha a vaj szolgaföldön.
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

 

Kispolgári magyar ember,
Ki most, ha kell, futni nem mer,
Kinek drágább rongy hazája,
Mint józan gondolkodása.
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

 

Fényesebb belnél a külföld,
Kevesebb kezet lábat tör,
És mi mégis mártírt játszottunk!
Oda veled, régi kardunk.
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

 

A magyar név megint gúny lett,
Méltó örök kis hiréhez;
Mit rákentek a kormányok,
Le nem mossuk gyalázatot!
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

 

Itt sírjaink meg-megássuk,
Ha ily fontos maradásunk,
Áldott mocsár leple alatt
Szent nevünknek nincsen zaja.
A magyarok becsére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy vajak tovább
Nem leszünk!

B.A