Két lány jön oda hozzám. -Megkínálsz?- kérdik kacéran. Azonnal elindul bennem két érzés, melyek összefacsarodva, hányingert keltenek üres gyomromban. Az első gondolat által vezérelve már nyúlnék is a zsebembe, de a pillanat, amely azt sugallja a fejemben, hogy küldjem el őket a fenébe, megállítja dermedt, hideg kezemet. Közben olthatatlan vágyat érzek, hogy elmagyarázzam nekik, miért nem. Tudom, azonnal lelépnének. -Megisztok velem egy finom, forró teát? Van itt egy presszó a sarkon.-kérdem mégis reménykedve. -Idegenekkel nem állhatunk szóba, anyám így tanította.-vágja rá az egyik bizonytalanul. Látványosan meglepődve, kikerekedett szemekkel nézek rájuk, talán mosolygok is. Nem buták, azonnal értik mire gondolok. -Talán nem lesz baj, ha egy nyilvános helyen…, annyira fázom.-súgja a másik szőke hajú barátnője sűrű, hosszú haja közé.