Címke: vers

A magyar reformkor

 A magyar reformkor

Ezernyolcszázhuszonöt az

első reform országgyűlés

Az MTA megalapítása

A Gróf, Széchenyi István és

Felsőbüki adománya

szolgált minden alapjaként.

Háromévenkénti gyűlés

ekkor még csupán latinul

és egy igen komoly lépés

miszerint adót a Habsburg

csak magyar beleegyezés

után vehetett alapul.

ezernyolcszázharminc csonka

országgyűlés Franciák az

oka, harminc júliusa

a rend  most a legfontosabb

újoncozás az új divat

ki be nem lép az itt kikap.

Ezernyolcszázharminckettő

az örökváltság kérdése

 nagy gomoly fekete felhő

 arisztokraták szemében

 Ekkor Kossuth is előjő

Bár még senkit se képvisel.

Ezernyolcszázharminckilenc

Kossuth most amnesztiát kap

örökváltságot fogad el

az ógyén a felső tábla

 és magyar nyelvű ogyé lesz

ezek után a világban.

Ezernyolcszáznegyvenhárom

A magyarból államnyelv lesz

 innentől a magántulajdon

csak  már nemeseké… várj NEM

és jutnak közhivatalok

a  most már nem nemeseknek.

Ezernyolcszáznegyvenhétben

Már Kossuth Lajos is követ

Rossz példát ő sose követ

most már  forradalom jöhet

így bevégzem a versemet.


Twister

Makacs az, aki nem teszi, amit neki megmondanak,
elveszett sorok között kutattam a régi múltamat,
itt vagyok és szenvedve sem találom már önmagamat,
elszenvedtem eleget, hogy kijusson egy-két szebb falat.


Kérem az érmem, megérdemlem éppen!
Túl sokat tettem azért, hogy ne nézzél rám szépen,
kelek és fekszem mindezt érted tettem,
az egész csak árnykép volt egy sötét zug felhőben.


Csalódás az embert azt mondják, hogy könnyen kifacsarja,
más lettem mert régen tényleg csak rossz foggal foglalkoztam,
pergett a homok a fejem felett és kivirágzott korban
élek és tudom, a nagy fűben vigyázok, mert ott szar van. de legalábbis bélsár, bocsi